A labrador eredete körül sok a homályos pont, a legismertebb elmélet az, hogy a labrador elődje, egy közepes termetű, masszív, vastag bundájú, kiválóan apportírozó fekete kutya, Új-Foundlandról származik. A szigeten a helyi halászok mindenes munkakutyaként alkalmazták: húzta a halászhálókat a vízben, visszahozta a csónakba a kiejtett tárgyakat, vontatta a hallal megrakott kordékat�Az angol Poole kikötőt is érintő halászhajókról adták el az első példányokat a briteknek, köztük Lord Malmesbury-nek, aki 1885. körül létrehozta a modern labrador ősét, Avon-t. A fajta rögzítését Lord Knutsfordnak és Howe grófnőnek köszönhetjük. Ők alakították ki a mai labradort, 1903-ban önálló fajtaként elfogadtaták az Angol Kennel Klubbal, majd 1916-ban megalapították a Labrador Retriever Klubot és kidolgozták a fajta standardját.

A labrador alapszíne a fekete, ebből 1899. körül tenyésztett ki két sárga példányt C. Radclyffe. A rendkívül ritka csokoládé változat az 1970-es években jelent meg. Meg kell jegyeznünk, hogy vadászatra és munkára szinte kizárólag fekete példányokat használnak, míg családi kedvencként keresettebb a sárga színváltozat.

A labrador erős felépítésű, közepes termetű (54-56 cm marmagasságú), rövid, széles és erős ágyékrésszel, farral és hátsó végtagokkal, széles koponyával és mély mellkassal rendelkező kutya. Jellegzetessége az ún. vidrafarok, mely a tövénél nagyon vastag és a hegye felé fokozatosan vékonyodik. Szőrzete rövid, vastag, kemény tapintású, időjárásálló. Színe fekete, csokoládé, vagy sárga, mely a krém bármely árnyalata lehet (de nem fehér!).

Rendkívül intelligens, figyelmes, készséges kutya, minden vágya, hogy gazdájának örömet szerezzen (will to please). Barátságos természetű, az agresszivitás és félénkség legkisebb jele nélkül. Nagyon könnyen tanítható és korán érő fajta.

 Tulajdonságai miatt vadászok, sportkutyások, vagy éppen rendvédelmi szervek felelősei gyakran döntenek e rendkívül intelligens, határtalan munkabírással és kedvességgel rendelkező, igénytelen tartási feltételeket is elviselő fajta mellett; később pedig számos esetben kiderül, hogy a minőségi pedigrével rendelkező labrador kölyök korántsem alkalmas a kiszemelt feladatra. Hogyan történhet ez meg?

A fajta történetét és világkarrierjét szemlélve kiderül, hogy a golden retrievert követően a labrador is divatba jött a 0-as, 0-es években (Magyarországon a 0-as évek elején). Szeretetre méltó természete, intelligenciája, ragaszkodása, és nem utolsó sorban igénytelen tartása - viszonylag jellegtelen külseje ellenére - kedvelt családi kutyává tette. A fajta népszerűsége egyre több tenyésztő megjelenését eredményezte, akik a kiállításokon mérték össze leendő tenyészállataikat. Az angol és az amerikai kennel klub már ennél korábban felismerte a show és munka célú tenyésztés eltávolodását más munkakutya-fajtáknál, ezért, hogy elejét vegyék ennek káros hatását a labradoroknál, már a 0-as években kötelezően előírták a kiállítási champion (Ch) labradorok számára a munkavizsgát. Ez azonban csak az öröklött vadász ösztönök meglétét ellenőrizte, korántsem jelentette azt, hogy az egyedek valóban és megfelelő színvonalon képesek azokat a vadászati feladatokat ellátni, amelyre a fajtát előállították. Az egyedek munkában történő kipróbálására a show tenyésztőknek sem idejük, sem kedvük nem volt, ráadásul Angliában 1959-ben engedélyezték a Sh.Ch. (show champion) cím viselését azoknak a kiállítási győzteseknek, melyek nem tettek munkavizsgát. A divatirányzatok szerinti, kizárólag küllemi megjelenésre történő tenyésztés (egyre nagyobb, robosztusabb termetű és világosabb színű kutyák) a munka értékek genetikai elcsökevényesedését, sőt, számos esetben azok teljes eltűnését és a fajtajelleg fokozatos elvesztését eredményezi; napjainkra megjelentek a nem apportírozó, félős vagy éppen féktelen természetű, kezelhetetlen egyedek, amelyek már családi kutyának sem alkalmasak. Természetesen nem minden show-kutya tenyésztő ilyen felelőtlen, de a nagyszámú tenyésztő között a laikusnak nem könnyű eligazodnia.

A 0-és évek végén, 0-as évek elején azok az angol és amerikai tenyésztők, akik elkötelezték magukat e sokoldalúan használható fajta munka értékei mellett, megkezdték tenyésztési irányaik, céljaik teljes elválasztását az ún. show-tenyésztőktől. Az alapvető küllemi fajtajellegzetességek megtartása mellett elindították a mai használati céloknak - klasszikus kereső vadászat, sportkutyázás, vakvezető és mentőkutya-képzés stb.,  - megfelelő vonalak kialakítását. A fő szelektáló tényezők a következők voltak: stabil idegrendszer (nyüszögős, ideges egyedek kizárása), erős kötődési képesség a gazdához, kiemelkedő kommunikációs hajlandóság (a kutya ösztönösen és folyton figyel vezetőjére), a lövési távolság (25-30 m) betartása keresés közben, idegi és fizikai terhelhetőség, könnyű taníthatóság és maximálisan kezelhető természet. A külső megjelenés eközben igen sokat finomodott: a munka-vonalból származó kutyák csontszerkezete sokkal könnyebb, testük kisebb és inasabb-izmosabb, mint a show kutyáké, orruk hosszabb, fejük keskenyebb, stopjuk nem annyira kifejezett, fülük magasabban tűzött (ld. a fotón). A tenyésztők több generációra visszamenő ED, HD és PRA (diszplázia és szembetegség) szűrővizsgálattal gondoskodnak a genetikailag örökíthető betegségek kiküszöböléséről.

A munka-vonalak kialakulása után azok szinte teljes mértékig elváltak a show és a duál (kettős, munka és küllem célú) tenyészetektől. Angliában vagy az USA-ban egy kennelnév hallatán, vagy a törzskönyv tanulmányozásából mindenki pontosan tudja, hogy munka vagy show tenyészetről van-e szó. A kontinensen is folytatódik ez a tendencia, bár itt még az igyekvő tenyésztők néha használnak munka kanokat  érfrissítés céljából, azonban már pl. Belgiumban és Ausztriában is megjelentek a szigorúan csak munka egyedeket párosító kennelek. Ha ezekből választunk munkakutyát, és magunk is elég felkészültek vagyunk a képzésükre, biztosak lehetünk abban, hogy nem fogunk csalódni! Azt azonban tartsuk szem előtt, hogy a munka-vonalból származó labrador kimondottan igényli a foglalkoztatást, és ha nem adunk neki feladatot, akkor keres magának Kennelbe zárva, magára hagyva ez az érzékeny típus könnyen túl félénkké, depresszióssá válik.

Aki nem akarja komoly és kemény munkára használni kedvencét, de azért kiadósakat kirándulna vele, vagy éppen lovagolni magával vinné kutyáját, válassza az arany középutat: keresse azokat a kenneleket, ahol olyan kutyákat tenyésztenek, melyeknek a kiállítási ringben sem kell szégyenkezniük, de egy sportos nap után sem rogynak össze aléltan a kandalló előtt. Vigyázat: a duál-vonal nem azt jelenti, hogy egy show szukát párosítanak egy munka kannal! Az ebből az alomból származó kölykök nem biztos, hogy szépek és okosak lesznek, előfordulhat a fordítottja is Hosszú évtizedek szelektáló munkája alapján alakul ki egy-egy kiegyensúlyozott duál-tenyészvonal. Az ilyen kennelekből származó egyedek valószínűleg nem fognak kimagasló teljesítményt felmutatni a kutyasportban vagy éppen a vadászversenyeken, de nyugodt idegrendszerűek, ragaszkodóak és kellemes társak a közös tevékenységeink során - ráadásul még úgy is néznek ki, mint egy labi J.

Ha csak családi kedvencre, simogatós kutyára vágyunk, aki jól elvan egyedül is az udvaron, amikor mi éppen inkább a munkába temetkezünk, és a gyerekeknek, házastársunknak sincs kedve a kutyával foglalkozni, ne válasszuk a labradort! Ő nem szereti az ilyen életmódot, hiszen életeleme a munka és a mozgás! Lehet, hogy nem kutyára, hanem életmód váltásra lenne inkább szükségünk /span>

Milyen közös szórakozást találhatunk magunknak és kutyánknak?

Ha vadászunk, a kérdés eldőlt: a munka- és duál-labradorok kiváló vadászkutyák. Megfelelő tenyésztés esetén a képesség velük születik, de természetesen nekünk kell képzéssel kialakítani az elvárt viselkedést. A labradort elsősorban vízi és mezei apróvad (fácán, nyúl, vadkacsa) összeszedésére használják, de Nyugat-Európa számos országában kiváló orra miatt elsőrangú vércsapázó kutyának számít. Képzett labradorunkkal a vadász-versenyek csúcsát jelentő Field Trial versenyeken is indulhatunk, ehhez természetesen már profi kutyára van szükségünk. Az itt elért eredmények egyenes utat biztosítanak kutyánk munka-tenyészegyedként történő elismeréséhez.

Új, 5-8 éve kialakult versenyforma a Workingtest, melyen a vadászkutyák alapképzéséhez is használt 500 gr-os vászon zsákokkal, ún. dummy-kkal végeztetik a feladatokat és mesterségesen hoznak létre vadászatokon előforduló helyzeteket. A dummy-versenyek színvonalát jelzi, hogy neves angol és belga Field Trial bírók bírálnak ezeken a rendezvényeken. A Workingtest-eket 3 vagy 4 kategóriában rendezik meg: (kölyök,) kezdő, haladó és nehéz osztály. Minden kutyát egyéni pontszámmal minősítenek (kitűnő, nagyon jó, jó, megfelelt, nem felelt meg), ezen felül a pontszám alapján készül egy ranglista. Egy kitűnő minősítéssel átugorhatunk felsőbb osztályba, de három kitűnővel kötelesek vagyunk a magasabb osztályban indulni, onnan viszont már nem léphetünk visszafelé! Így ösztönzi a versenyszabályzat a folyamatos képzésre, fejlődésre a versenyző-párosokat. A Workingtest mára szinte tömegsporttá vált, egy-egy versenyen 100-120 indulóra lehet számítani. Hasonló a Workingtest-hez a Cold Game Test, ahol hideg (a verseny előtt lőtt) vaddal kell a feladatokat végrehajtani.

Magyarországon jelenleg mindössze egy-két Field Trial versenyt rendeznek retrieverek részére, azonban Ausztriában, Svájcban, Belgiumban és Franciaországban a márciustól október elejéig számos remek Workingtest-en, Cold Game Test-en, a vadászszezonban pedig rangos Field Trial-eken vehetünk részt.

Ha nincs időnk és kedvünk a fenti versenyekhez, csak szabadidős sport tevékenységünkhöz keresünk társat, a labrador ideális választás: nem fél a lovaktól, imádja a vizet, kitartóan fut és rendkívül élvezi a közös, családi kirándulásokat. Amikor kölyköt választunk, gondosan tanulmányozzuk a szülők felépítését, mert a nehéz fizikai megterhelést elviselő, könnyebb csontú, mozgékonyabb egyedeket kell keresnünk. Fontos a kiegyensúlyozott idegrendszer is, hiszen ilyen aktív életmódot élő gazda mellett a kutyának gyorsan fel kell dolgoznia a környezetváltozásokat és a váratlan helyzeteket.

Könnyen találhatunk feladatot kutyánknak, ha valamely mentő vagy kereső szolgálatnál dolgozunk: a labrador kitűnő szimatú, szívós, kitartó, sikercentrikus kutya, és ha elismert munka tenyészetből vesszük a kölyköt, biztos eredményre és könnyű képezhetőségre számíthatunk.

Sajnos az igazsághoz hozzátartozik, hogy jelenleg Magyarországon kizárólag munka-vonal tenyészet labradorból nincs (összesen három, angol vérvonalú kölyök van az országban ebből a típusból) és ahhoz is szerencse kell, hogy duál-típust közelítő, munkaképes show kutyát találjunk.

 Záró gondolatként egy idézet a Dr. Bernard W. Ziessow által szerkesztett he Official Book of the Labrador Retriever című könyv Híres amerikai show labradorok (Famous American Show Labradors) fejezetéből: labrador (vagy bármely más) fajta bírálatakor az első kérdés, mely eszünkbe kell, hogy jusson: Képes-e ez a kutya elvégezni azt a munkát, melyre eredetileg szánták? A labrador retriever esetében a kutyának képesnek kell lennie víziszárnyas és szárazföldi apróvad behozására; az az állat, mely képtelen elvégezni ezt a feladatot, nem labrador

Oldal: a története
amit a Labradorokról tudni kell - © 2008 - 2024 - labradorminden.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat